Az Egyesület a Felsőoktatásért és Kutatásért (EFOK) nyilatkozata

Az emberiség tudásának legfőbb őrzője, gyarapítója és továbbadója az iskola, immár 5000 éve. A történelem során egyre kiterjedtebbé váló oktatási rendszer Európa kultúrájának, anyagi és szellemi virágzásának is egyik legfontosabb összetevője, alapja volt. A gazdasági fellendülés és tudás között évszázadok óta szoros a kölcsönhatás, ebben az értelemben minden fejlett társadalom tudás alapú társadalom.

Az oktatás csak akkor hatékony, ha megfelelőek az intézményi keretek. A felsőoktatás hagyományos feladata a korszerű és érvényes tudás szolgálata. A művelt, hozzáértő szakértelmiség képzése csak akkor lehetséges, ha a felsőoktatás kitüntetett társadalmi szereppel rendelkezik és az intézmények autonómiája biztosított.

A rendszerváltás óta többféle reform zajlott a felsőoktatásban: új szakok, magánintézmények sokasága jött létre, az állami felsőoktatásban is jelentősen megnőtt a hallgatói létszám. E folyamatban a tervezettség nem valósult meg: nem kísérte az infrastruktúra megfelelő fejlesztése; az oktatói létszámot csökkenteni kellett, miközben a minőségi szelekcióhoz nem voltak meg a megfelelő eszközök. Az 1993. évi Felsőoktatási Törvény rögzítette az egyetemi és főiskolai képzés szétválasztását. A most kötelezően bevezetendő lineáris képzési rendszert még az 1998. évi törvénymódosítás sem említi, annak ellenére, hogy voltak ezzel kapcsolatos javaslatok, amelyek a változásokat megfelelő előkészítéssel, fokozatosan vezették volna be saját területükön. Átgondolt, az egyetemek saját álláspontjait figyelembe vevő reformok helyett 2000-ben erőltetett integráció valósult meg a felsőoktatásban, amelynek hatásvizsgálata nem történt meg. Megfelelő előkészítés nélkül bevezették a tandíjat, majd hasonlóan meggondolatlanul eltörölték azt.

A mostani reformtervek a korábbiakhoz hasonlóan átgondolatlanok, megalapozatlanok, az átalakításnak nem szentelnek időt. Nem történt meg a korábbi reformok hatásának vizsgálata, a várható következmények tárgyilagos felmérése.

Az EFOK tagjai egyetértenek az európai egyetemek közös törekvésével, a közös értékeket rögzítő egyetemek Magna Chartájával, valamint a fejlődés előmozdítására kidolgozott Magyar Universitas Program alapvető céljaival. Valóban fontos volna a magyar felsőoktatásnak az európai felsőoktatási térséghez történő igazodása, a versenyképesség növelése. Szükség van a képzés és működés megfelelő minőségének biztosítására és az esélyegyenlőség feltételeinek javítására. Azonban részletesen kidolgozott és a felsőoktatásban érintett felekkel egyeztetett célok megfogalmazása, megfelelő irányítási, finanszírozási és minőségbiztosítási eszközök létrehozása nélkül a versenyképesség, minőség és esélyegyenlőség csak szavak maradnak, megvalósulásukra semmilyen garancia nincsen.

Miközben az Oktatási Tárca nagy figyelmet fordít az oktatás napi kérdéseinek szabályozására, nem történt meg egy átfogó koncepció kimunkálása. Az Oktatási Tárca felelőssége elsősorban a felsőoktatás koncepciójának és hosszú távú stratégiájának meghatározása lenne - mégpedig társadalmi, politikai és szakmai konszenzus alapján. Az alapvető kérdések egyszerűek: mi a magyar felsőoktatás feladata az európai oktatási térségben? Kit támogatnak az adófizetők a felsőoktatásra fordított összegekkel? Hogyan számol el a felsőoktatásra fordított forrásokkal a kormányzat a társadalom felé?

A felsőoktatás kialakulása óta két pilléren nyugszik: ez a belső autonómia és a külső minőségellenőrzés. Ha az állam nem tiszteli az évszázados európai hagyományokban született egyetemi autonómiát, akkor az egyetemek nem az oktatásban, hanem a napi politika befolyásolásában kénytelenek versenyezni egymással. Szigorú, átlátható, nemzetközileg elfogadott minőségellenőrzési szempontok érvényesítése nélkül pedig az a veszély fenyeget, hogy diplomagyártó intézmények jönnek létre korszerű és a magyar tudományt méltó módon reprezentáló felsőoktatási intézmények helyett.

Mi, az EFOK-ban tevékenykedő felsőoktatási oktatók és kutatók nem szívesen foglalkozunk oktatáspolitikai kérdésekkel. Most azonban úgy érezzük, hogy tudományos kutatókként, tanárokként és a demokrácia lehetőségeivel élni kívánó állampolgárokként szót kell emelnünk azért, hogy a magyar felsőoktatás ne szalasszon el ismét egy hatalmas esélyt, amit az európai felsőoktatási térséghez való csatlakozás, a valódi integráció lehetősége jelent. E cél megvalósítása érdekében hoztuk létre Egyesületünket: keretei között a felsőoktatás korszerűsítéséért akarunk tevékenykedni, fölhasználva mind a magyar egyetemek, mind számos külföldi egyetem belső működésére vonatkozó komoly tapasztalatainkat. Az Egyesületben végzett műhelymunka során, szakmai fórumokon kívánjuk megvitatni a felsőoktatás kívánt irányú átalakításához szükséges legfontosabb kérdéseket, állásfoglalásainkat rendszeresen nyilvánosságra hozzuk, annak bizonyításaképpen, hogy léteznek reális, elfogadható alternatívák az oktatási kormányzat jelenlegi reformterveivel szemben. Célunk, hogy munkánkkal hozzájáruljunk a hazai felsőoktatás minőségi megújulásához.

Budapest, 2004. június

Az EFOK Elnöksége nevében: Dr. Horváth Zalán egyetemi tanár, az MTA rendes tagja, az EFOK elnöke