|
Beszámoló "TANULUNK TOVÁBB?" - érvek és vélemények a felsőoktatási törvény előkészületeiről (a fórum az EFOK aláírásgyűjtő akciójának része). Helyszín: Petőfi Irodalmi Múzeum, Vörös Szalon, November 22. 14. óra A fórumra írásos meghívást kapott az ország valamennyi állami felsőoktatási intézményének rektora, illetve főigazgatója, a jelenlegi és a korábbi oktatási miniszter, a törvény előkészítésében részt vettek, oktatáspolitikusok, közélet személyiségek A rektorok, főigazgatók és az oktatáspolitika szereplői közül meghívásunknak senki nem tett eleget. A fórumon az itt felsorolt hozzászólókon kívül jelen voltak az EFOK elnökségi tagjai (Schlett István, Keszei Ernő), Sólyom László, az Alkotmánybíróság volt elnöke, érdeklődő hallgatók és oktatók. Beszámoló a nov. 22. fórumról a helyszínen készült jegyzőkönyv alapján Elnököl: Laczkovich Miklós, alelnök Horváth Zalán, az EFOK elnöke összefoglalja az akció célját, beszámol az Egyesület eddigi tevékenységéről Az EFOK politikától független szervezetként céljai megvalósítására minden jogszerű eszközt igénybe kíván venni. Folyamatosan figyelemmel kísérjük a felsőoktatási törvény tervezeteit. Aggodalmaink nem oszlottak el az újabb és újabb változatok megismerésével. A tervezetnek nemcsak a szövege változik folyamatosan, az alapelvek is bizonytalanok, amit a szerzők nagy száma csak fokoz. A törvényalkotás elvárható rendje, hogy az elveket közmeghallgatással alakítsák ki, és azután kodifikálják a törvényalkotó jogászok. A ftv jelen verziója egy sehol sem kipróbált és sehol sem létező modellt vázol fel. A szabályozás túlságosan is részletező, a részletek között gyakran nincs összhang. Kérdés, betartható-e az ilyen törvény? Véleményünk szerint a következő feladatok lennének szükségesek és fontosak:
Az aláírásgyűjtést azért kezdeményeztük, mert a törvénytervezetet jelenlegi formájában alkalmatlannak tartjuk a működésre. A Felhívásunkkal szeretnénk elérni, hogy a törvényalkotás új alapokra helyeződjön és a jó irányban induljon el. A többször megbukott hallgatót is a tárgy újrafelvételére szoktuk utasítani. a második utóvizsga után. Hozzászólások:
Gazsó Ferenc hangsúlyozta, hogy a felsőoktatás az ország stratégiai ágazata. A készülő reform és az általa gerjesztett konfliktus a végkifejlet felé halad, a vitázók kifáradtak. Gazsó "engedményes" taktikának nevezi a sokak által kifogásolt eljárást, melynek során a törvényalkotásban mindig néhány kis részletben engedtek a törvényelőkészítők. Aggodalma szerint a tervezet a kormány elé fog kerülni, holott az utolsó változatok látszólagos felpuhulása ellenére az alapkérdésekben nincs változás. Az irányításban tervezett változások célja, hogy az intézményt lényegében alárendeljék a mindenkori politikai akaratnak. Ebben nem jelent komoly változást, hogy az irányító testületekben aktuálisan az egyetemek delegáltjai kerülnének túlsúlyba. Az irányító testületek a legfontosabb kérdésekben megvonják a kompetenciát a szenátustól. Ez azt jelenti, hogy az egyetemeket megfosztják az önkormányzati elvű autonómiától. Erre a tervre nincs racionális magyarázat. A feltételezés, hogy az önkormányzati irányítás alatt álló intézmény nem képes a megújulásra, nem felel meg a valóságnak. A jelenlegi irányítási elvek dezorganizáló jellegűek, külső irányítással nem lehet működővé tenni az intézményeket. A kompetenciájától megfosztott belső és a döntési helyzetben lévő külső irányítás közötti állandó konfliktus be van kódolva a rendszerbe. Az önkormányzati autonómia nem gátja, hanem előfeltétele a felsőoktatási intézmények működésének. Ha ettől az autonómiától megfosztjuk őket, akkor működésük diszfunkcionális lesz. A jelenlegi törvény teljes homogenitással ugyanazt a "kényszerzubbonyt" akarja ráhúzni az egyes intézményekre, amelyek különbözőképpen működnek. Ha a törvény beterjesztését nem lehet megakadályozni, legalább azt kellene elérni, hogy a döntéseket a szenátus és a külső irányítási testület együtt hozza meg. De ez már egy másik koncepció kereteibe illik bele. Gazsó Ferenc súlyos aggodalommal szemléli a képzési szerkezet gyors és minden előkészítés nélküli kicserélését. Magyarországon soha nem működött 3+2-es képzési rendszer. Ez a szerkezet kipróbálatlan, bejáratlan, sem pedagógiailag, sem elméletileg nem megalapozott, nincsenek meg a feltételei, sem a követelményrendszer, sem a tartalom szintjén. A szerkezeti átalakítások "lépés a semmibe", kipróbálatlanul, egyszerre akarják bevezetni az egész felsőoktatásban. Az ilyen nagy kockázatú döntéseknek a minden átmenet és előkészítés nélkül történő bevezetése voluntarizmus.
Kétségtelen, hogy elindult a törekvés, amelynek folytán elvonják az egyetemek működési autonómiáját. Előrelátható, hogy a rendszer működésképtelen lesz valójában a gazdasági szervezetek működésének sem felel meg a tervezett irányítási rendszer. A felsőoktatás finanszírozásában látja a legnagyobb problémát. A hallgatói létszámon alapuló normatív finanszírozás nem megfelelő módszer. Jobb megoldás volna, ha az állam az előző évi működés alapján az intézménynek azt a részét finanszírozná, ami lehetővé teszi a működést, a fenntartói feladatokat. Ez nem zárná ki, hogy az intézmények gazdasági, üzleti terveket készítsenek a források kiegészítésére. A hallgatói létszám növelése politikai versenyfutás volt a kilencvenes években, ma már látjuk, hogy túlment a célján. Szükség volna racionális tervezésre. Összességében elfogadhatatlannak találja, hogy a felsőoktatási intézmények irányítása a tervezett irányító testületeken, IT-ken keresztül történjen. Az FDSZ országos választmánya a törvénytervezet november 8.-i változatát nem tartotta elfogadhatónak. Az irányító testületek szerepével továbbra sem tudnak egyetérteni. A FDSZ országos elnöksége szerint hiányoznak a törvényalakítás feltételei. A tervezett törvény valójában a bolognai folyamat megvalósulását sem segíti elő. A nov. 8.-i változat helyett nov. 12.-én egy újabb változatot hozott forgalomba az Oktatási Minisztérium. A több, mint 90 oldalas anyagban nehéz volt észrevenni a változásokat, de az alapos áttekintés után kiderült, hogy a 8.-i változathoz képest jelentős óraterhelés-növekedést tesz lehetővé, a 3. sz. melléklet alapján pedig csökkenthető az egyetemi oktatók korábban kialkudott bérkerete. A koncepció a viták során egyáltalán nem változott, ezért sem a kormánynak, sem a parlamentnek nem volna szabad elfogadnia. Előrebocsátja, hogy nem csatlakozik a tiltakozáshoz. 2 évvel ezelőtt elvállalta, hogy részt vesz a reformfolyamatban, a tudományoskutatás szakértői anyagának elkészítésében. Elsősorban azért döntött így, mert tapasztalta, hogy egy rövid időszakot kivéve - 1988-1993 - a legaktívabb, nemzetközileg is ismert oktatók a felsőoktatási intézényekben a hierarchia legalján vannak. A demokratikus intézmények működnek, de az alkuk, egyeztetések miatt az intézmények jelenlegi tanácsai nem tudnak stratégiai döntésekkel foglalkozni. A pályázati forrásokat jelentősen megcsapolják a felsőoktatási intézmények, működési célokra fordítják. A kollégák elmennek olyan országokba dolgozni, ahol nagyobb szabadságuk van saját megszerzett pályázati jövedelmeik felhasználásában és egyéb pénzforrások bevonásában. Ő sem ért egyet azonban a homogenizálással, nem lehet mindenütt ugyanazt a rendszert megvalósítani. Az általa kidolgozott mérési módszerrel, amelyet most is használnak az OM-ben, kiderül, hogy a költségvetésen kívüli források tekintetében melyik az első 10 intézmény az országban. Összességében 5 olyan intézmény van, amely nyilvánvalóan erősödik, ezekkel kellene a törvénynek foglalkoznia. Egyre árnyaltabban van igazunk és egyre reménytelenebb a helyzet. Ma a felsőoktatási törvénytervezet a reformfolyamat legfőbb akadálya. Egyébként pedig pisztollyal az asztalon csak a Vadnyugaton szoktak tárgyalni. Felháborítónak tartja az állandó burkolt és nyílt fenyegetést, hogy aki nem támogatja a tervezetet, annak problémái lesznek a 2005-ös finanszírozással. A Védegylet nem fizetett be erre az új periodikára, a törvény újabb és újabb változataira. Ez a módszer az "itt a piros, hol a piros" játékra hasonlít. Az IT nem fogja növelni az autonómiát, mint ahogyan a miniszter állítja. Továbbra sem szűnt meg a lehetőség, hogy az egyetemalapítás regisztráció által lehetséges, ha a "feltételek a belátható időn belül teljesülnek", veszély az értékes ingatlanok eladása. Szükség volna rá, hogy pozitív javaslatokkal álljunk elő, és tudomása szerint az EFOK rendelkezik is ilyennel. Fontos, hogy ne lehessen a hallgatókat és az oktatókat egymásnak ugrasztani. Patkós Andrásnak válaszolva elmondta, hogy a kiemelkedő jövedelmeket realizáló egyetemek - a DTE, PTE - elsősorban az Országos Egészségbiztosítási Pénztártól kapott alapokból kifizetett forrásokkal rendelkeznek Problémának tartja, hogy néhány felsőoktatás intézményben megindult egy nagy létszámú képzés, ami voltaképpen alig használható diplomát és végzettséget ad, illúziókat kelt a hallgatókban. A gyenge képzéssel viszont az intézmény jól keres. A finanszírozásnak nem lehet az alapelve kizárólag a hallgatói létszám. Az egyetemi szerkezetváltozást megengedő módon kell finanszírozni, a "kényszerzubbony", a mindenkire egységesen kötelező megoldás nem megfelelő. Pálinkás Józsefnek válaszolva Patkós András megjegyzi, hogy fontos a működési rendszer rugalmassá tétele, helyteleníti a normatíva "lepofozódását" a hierarchia alacsonyabb szintjeire. Már a tanszékeken belül is kialakultak viták, kinek van több hallgatója. Az értékes oktatók nincsenek érdemük szerint megbecsülve, ezen változtatni kell. A PPKE és a Képzőművészeti Egyetem megjelentetett egy petíciót, amelyben tiltakoznak a tervezet ellen. A hallgatói önkormányzatok nem biztosítják a hallgatók képviseletét, előfordult, hogy a választásokon aszerint szavaztak a hallgatók, kinek milyen hosszú a neve. Hiányzik a hosszú távú tervezés. A jelenlegi poroszos rendszert nem lehet egy csapásra eltörölni. Kifogásolja, hogy a kisebb karokat meg akarják szüntetni, mert nem gazdaságosak. A hallgatók nem tudják, hogy mi készül itt, több beleszólást kell adni nekik, hogy megismerhessék A Képzőművészeti Egyetem vezetősége és hallgatói egyetértenek a törvénytervezet elutasításában, amely azonos kezelésbe akarja vonni a felsőoktatási intézményeket. Ha ez így lesz, a művészeti egyetemek súlyos finanszírozási gondokkal fognak küzdeni. A Képzőművészeti Egyetem hallgatói felismerték a törvénytervezet hátrányait, ezért diákfórumokat szerveznek. December 2.-án a Trefort kertben tüntetést szerveznek a felsőoktatási törvény ellen A taktika itt a gazdasági megszorító intézkedések hangsúlyozása, de nem kétséges, hogy politikai célokról van szó. A felsőoktatási intézmények jelenlegi helyzete nem természetadta helyzet, hanem a fennálló jogi, gazdasági szabályozás kérdése. A jelenlegi irányító testületek felállítása nem a problémákat fogja megoldani, hanem intézményesített konfliktust idéz elő az egyetemek irányításában. Ez rossz filozófia és minden szempontból káros. Látnunk kell azonban, hogy nagyon sokan elégedetlenek a jelenlegi helyzettel, és tény, hogy a mai szervezetekben az intézmények tanácsai nem foglalkoznak stratégiai kérdésekkel. Végül szeretné javasolni, hogy vegyük fel a kapcsolatot más országok felsőoktatási intézményeinek képviselőivel. Tudomása szerint Szlovéniában hasonló módon próbálják áterőltetni a törvényt és ott is igen nagy az elégedetlenség. Nem összefoglalni szeretné az itt elhangzottakat, csupán kiemelni néhány fontosabb szempontot. Gazsó Ferenc mellett ő az, aki az oktatási rendszerrel szakmája szerint is foglalkozik, és az aggodalma is ugyanolyan mély, mint Gazsó Ferencé. Elsősorban és mindenekelőtt kifogásolja törvényelőkészítés módját. A törvény legnagyobb baja, hogy kusza, ellentmondásokkal teli, nem szabályoz, a részletek nem illeszkednek egymáshoz, a gyakorlatban nem alkalmazható. A következménye könnyen lehet káosz, amit előre vetít a kétszintű érettségi törvényi előkészítése. Ott sincsenek koherens szabályok. A jogbizonytalanság nemcsak a szervezetek működését lehetetleníti el, hanem társadalmi nyugtalanságot is kelthet, és ez politikai felelősség. Minősíthetetlen eljárás a törvénytervezet "észrevétlen" módosítgatása, és nem tölti el bizalommal az embereket, hogy az Oktatási Minisztérium a közoktatási törvény módosításait a költségvetésbe "elrejtve" szavaztatja meg. Bármikor ki vagyunk téve annak, hogy a törvényt a parlamenti vitában kedvük szerint módosítják a törvényhozók. A felsőoktatásban tervezett változtatások elvi és gyakorlati alapja nem tisztázott. Elsősorban is szükség volna a sarokpontok kijelölésére: mit jelent a felsőoktatás, mi az állam feladata a felsőoktatás finanszírozásában. Demagógia, hogy a diploma szerzését a a nem érintett adófizetők támogatják: ez az okoskodás eleve sántít, ha az adott korosztály fele bekerül a felsőoktatásba. Egy másik szempont, az adófizetőknek érdemes arra beruházni, hogy a fontos ügyeiket - tervezés, gyógyítás, tanítás - képzett szakemberek végezzék. Teljességgel irracionális a fenyegetéssel összekapcsolt hír, ami szerint csökkenni fog a hallgatók száma, ezért kell tőkeberuházás. Ha fele ennyi hallgató lesz 12 éven belül, akkor nyilván kevesebb pénz kell a fenntartásra és nem több. Összességében fontosnak tartja, hogy az Egyesület és támogatói tegyenek meg mindent, hogy a törvény ne kerülhessen a Parlament elé.
A hozzászólók Patkós András kivételével valamennyien nyilvánosan támogatták az aláírásgyűjtési akciót. A Fórum után az EFOK Elnöksége levelet írt az egyetemek rektorainak, akik nov. 23.-án tervezték konferenciájuk megtartását. Röviden összefoglalta a fórum állásfoglalását és kérte a rektorokat, hogy ne támogassák a törvénytervezet benyújtását. Jegyzőkönyvvezető: Vajda Zsuzsanna |