Lázas tünetek	4. évfolyam 39. szám (2004.09.23.)
Finanszírozási válság, miniszteri utópia és tiltakozó egyetemi tanárok Miért beteg a magyar felsőoktatás? - kérdezik az emberek Magyarország legtekintélyesebb egyeteme, az ELTE rektorának közelmúltbeli drámai bejelentéséről értesülve. Az alábbiakban a Heti Válasz munkatársai azt próbálják kideríteni, mi rejlik a tudós vezető vészjósló nyilatkozatának hátterében. Fotó: MTI Klinghammer István rektor évnyitó bejelentése szerint a budapesti tudományegyetem a 2004-es tanév kezdetére olyan súlyos helyzetbe került, hogy tanárait egy hónapos ingyenmunkára kell felszólítania. Valljuk be, ez szokatlan megoldás lenne egy mamutszervezet anyagi gondjainak orvoslására (az ELTE helyzetéről lásd keretes írásunkat). Az értelmezési problémák azonban ott kezdődnek, hogy ha az egyetemnek az állam a tulajdonosa és működtetője, s az állam pénzügyei vezetői szerint jól állnak, miként juthatott ilyen sorsra e fontos közintézmény. ELTE kontra minisztérium A jól értesülteknek persze kész válaszaik vannak: eszerint az állami vezetés és a legnagyobb hazai egyetem irányítója csak szokásos év végi meccsét játssza, mely eddig mindig úgy végződött, hogy az állam kisegítette kedvenc egyetemét. Mások, nyilván kicsit rosszmájúan, azt is hozzáfűzik, hogy az ELTE nem az egyetlen jelentős közintézmény, amelynek forrásai kimerülőben vannak, miért tenne kivételt a kormányzat épp ezzel az egyetemmel. Hogy mégis az érdeklődés homlokterébe került az ELTE látványosan csődközeli helyzete, annak magyarázata túlmutat a mostani ügyön. Olyan tényezők játszhatnak közre a nyilvánosság megélénkült érdeklődésében, mint az, hogy ugyanaz az oktatási kormányzat, mely nem látja indokoltnak az ELTE helyzetének orvoslását, a napokban jelentős infrastrukturális beruházásról írt alá megállapodást. A köz- és magánszférát üzleti kapcsolatba hozó úgynevezett PPP (Private-Public Partnership) program keretében megvalósuló beruházási csomag kilenc felsőoktatási intézményt érint (köztük a miskolci, a pécsi, valamint a Színház- és Filmművészeti Egyetemet). A beruházás összértéke 40 milliárd forint körül lesz, melyet az intézmények húszéves bérlet fizetésével ellensúlyoznának, ennek felét a költségvetés biztosítaná. E tehervállalás már csak azért is érdekes, mert amikor a jövő évi költségvetési igényekről Gyurcsány Ferenc miniszterelnök-jelölt meghallgatta a minisztereket, Magyar Bálint tömören annyit nyilatkozott: "Lesznek olyan területek, ahová kevesebb jut." Ám a költségvetési és támogatási anomáliáknál is jobban izgatja az egyetemi közvéleményt és a művelt közönséget Magyar Bálint ambiciózus terve, mely a felsőoktatás teljes szervezeti és tartalmi átalakítását szeretné elérni. A "reform" apropóját az úgynevezett bolognai folyamat jelenti, amely az egységes európai felsőoktatási tér(ség) létrehozását célozza, s melynek egyik lépcsőfoka az egyetemi képzési rend összehangolása az európai felsőoktatási intézményekben. Ám az úgynevezett lineáris képzési modell bevezetése (ami egységesen egy hároméves alapképzésből és az erre épülő további egy-két, majd egy újabb hároméves tanulmányi ciklusból áll) nem indokolja a nagy hagyományú honi felsőoktatás teljes szétrobbantását. Igaz, hogy a szféra nemrég már átjutott egy szervezeti traumán (azt akkor felsőoktatási integrációnak nevezték, s két ellentétes politikájú kormányzat közös hadműveletének eredménye volt), mégis a legtöbb külső szakértő és belső résztvevő is egyetért abban, hogy a felsőoktatásban változásokra van szükség. A kérdés az, milyen mélységű és milyen irányú elmozdulás lenne megfelelő. Bár az ELTE rektora kifejezetten cáfolta, hogy bármi összefüggést látna a finanszírozási nehézségek és az egyetemi tanácsnak a felsőoktatási törvény (ftv) ismert szövegváltozatával kapcsolatos ellenkezése között, nyilvánvaló, hogy az oktatási kormányzat és az ELTE jelentős szellemi potenciállal rendelkező oktatói között nemcsak érdek, de szemléletbeli ellentétek is feszülnek. Erre utal az egyetem hivatalos állásfoglalása mellett (mely az egyetem honlapján elérhető) a nemrég létrejött Egyesület a Felsőoktatásért és Kutatásért (EFOK) elnevezésű civil szerveződés szeptember 10-én az ELTE-n lezajlott tiltakozó fóruma, melyen az ELTE-s akadémikusok túlnyomó része jelen volt. Tiltakozó tudósok "Kérünk minden, a felsőoktatásért felelősséget érző állampolgárt, hogy a maga eszközeivel támogassa törekvéseinket, és gyakoroljon hatást demokratikusan választott képviselőinkre, hogy fellépjenek a káros folyamat elindítása ellen!" Talán ezzel a felszólítással érzékeltethető legpontosabban a körülbelül kétszáz résztvevővel zajló fórumon ellenszavazat nélkül elfogadott nyilatkozat hangneme és célkitűzése. Az oktatókat, kutatókat és hallgatókat tagjai sorába fogadó egyesület láthatólag nagyon határozott abban, hogy kifogásait a szélesebb közvéleménnyel is megismertesse. Úgy vélik ugyanis, hogy a magyar felsőoktatás ügye nemzetstratégiai kérdés, abban minden felelősen gondolkodó polgárnak állást kell foglalnia - hisz az ország jövője a tét. Mielőtt azt gondolná az olvasó, hogy katedráikat féltő ósdi professzorok és megfélemlített hallgatóik lázadoznak a változás ellen, le kell szögezni, az igencsak csipős hangvételű, ám egyáltalán nem elkeseredett hangulatú gyűlésen csakugyan fajsúlyos szereplők vonultak fel, akik világossá tették: elkötelezettek a reform mellett - ám az elért eredményeket nem hagyják veszni.
Az autonómia csorbítása ellen A törvénytervezet ellen az EFOK-nál is hevesebben lépett fel az MSZP platformtagjaként politizáló Krausz Tamás, aki egyetemi tanárként is érintett a felsőoktatási törvény tervezett megváltoztatásában. A baloldali tömörülés platform alelnöke Gyurcsány Ferenc jelenlétében igen éles szavakkal szólalt fel "liberális barátai" elhibázottnak tartott reformjai ellen. Krausz a pártból való kilépését is elkerülhetetlennek nevezte abban az esetben, ha a kormány a látható ellenállással dacolva áterőltetné elképzelését. A HV megkeresésére Krausz hangsúlyozottan egyetemi tanárként, az ELTE rektorának személyes megbízottjaként nyilatkozott. Úgy vélte a változtatás alapjaiban rengetné meg az egyetemek több évszázados autonómiáját, amikor egy természetétől idegen irányító testület vezetésére bízná a felsőoktatási intézmények kormányzását. Aztán a burkolt államosítást nehezményezte, vagyis hogy a reform a mindenkori oktatási kormányzatnak szolgáltatná ki az intézményeket, miközben - paradox módon - adott esetben az infrastruktúrát az állami vagyonból kiszakíthatná. A privatizált tulajdon pedig végső soron egy szűk elit martalékává válna, amelyik a politikán élősködve jutna aránytalan gazdasági előnyökhöz, az adófizetők kárára. Végül - bár az előbbi kifogásainál kevésbé hangsúlyosan - azt is szóvá tette, hogy a tervezet csorbítja az egyetemi oktatók jogállását. Véleménye szerint az egyetemi oktatók minősítésére ott vannak a szakmai szervezetek (a tanszék, a kar, az Akadémia, a szélesebb szakma), milyen alapon kíván az állam ebbe is beleavatkozni azzal, hogy csak határozott idejű szerződéskötést engedélyezne. Krausz szerint a bolognai folyamatra hivatkozó politikai érvelés nem állja meg a helyét, mivel a nemzetközi dokumentumok nem szólnak a magántőke olyan korlátlan bevonásáról, mint amilyenre a kormányzat készül. Szerinte a szükséges változtatásokat az egyetemi szféra saját hatáskörében és intézményrendszerén keresztül is meg tudja valósítani.
"Bár mindnyájan belátjuk, sőt igényeljük a felsőoktatás megújítását, s ezzel együtt törvényi szabályozásának átalakítását is, a tervezet jelenleg általunk ismert formájában elfogadhatatlan számunkra." Az EFOK elnöke, Horváth Zalán (lásd keretes villáminterjúnkat) akadémikus által jó kedélyűen vezetett ülésen a legnagyobb hatást Schlett István politológus (ELTE) és Zlinszky János jogász, volt alkotmánybíró (Pázmány Péter Katolikus Egyetem) felszólalása tette. Amikor Schlett professzort arról faggattuk, mit tart az ftv legnagyobb hibájának, kapásból rávágta: azt, hogy veszélyezteti azt az igazi egyetemet, amely az európai hagyomány szerves része, s a kulturális sokszínűség, a "liberális" oktatás biztosítéka volt eddig. A volt alkotmánybíró pedig amellett érvelt, hogy alkotmányos jogokat (az oktatás és kutatás szabadságát, az egyetemi autonómiát és a hallgató szabad oktatáshoz való jogát) sértene a törvény jelenlegi formája. A legradikálisabb azonban Keszei Ernő egyetemi tanár volt, aki szerint a közvélemény figyelmének felkeltésére a demonstrációtól és más tiltakozási formáktól sem kell visszariadni, de persze az antiglobalizációs mozgalom, az ATTAC képviselőjének felszólalása is élénk figyelmet keltett. Krausz Tamás egy másik rendezvényen az ATTAC-hoz hasonló platformról kritizálta az ftv-t (lásd keretes írásunkat). Lex Magyar: vitatott pontok A törvénytervezet kritikusai az alkotmány megsértése mellett leginkább a következő témákat érintik: sérül az egyetemi autonómia; a kormányzat alig leplezetten törekszik a központosításra (lásd Felsőoktatási Hivatal); az egyetemi infrastruktúra esetleges magánosítása a közkincs elherdálását vonhatja maga után; nem tesz semmit azért, hogy a fiatal és tehetséges oktatókat és kutatókat itthon tartsa. Mindezek a kifogások arra utalnak, hogy a Magyar Bálint által az angolszász modellhez hasonlított felsőoktatási szervezeti forma valójában olyan hibrid lenne, melynek volnának ugyan a piaci mechanizmusra emlékeztető elemei, ám hangsúlyos pontokon igencsak szélesre tárná a kapukat a politikai szféra előtt - márpedig az eddig is megosztott magyar közéletben legalább az oktatói pulpitus valamifajta védettséget élvezett. A hatékony gazdálkodás követelménye mögé bújtatott politikai befolyásszerzés legnyilvánvalóbb új terepe az úgynevezett irányító testület (IT) lenne, melyet a piaci szférában ismert cégvezető testületek ihlettek, s melynek tagjait több mint felerészben a politika delegálná, úgy, hogy egyetlen ITtag sem jöhetne magából az egyetemi szférából. A tiltakozók visszatérő panasza szerint e törvény nem liberalizálná az egyébként is sok tekintetben túlságosan elmeszesedett hazai felsőoktatási rendszert, hanem inkább csak kiszolgáltatottá tenné a piac és a politika hektikusan változó és az egyetem természetétől idegen igényeinek. Holott az egyetem hagyományos funkciói (oktatás, kutatás, a nemzeti kulturális örökség áthagyományozása és ápolása) csak akkor tudnak érvényesülni, ha e külső nyomásokkal szemben e szféra képes megőrizni szabadságát. Mit akar az EFOK? Horváth Zalán, az EFOK elnöke az ELTE elméleti fizika tanszékén eltöltött hat év során alaposan megismerte a rendszer működési zavarait, megtapasztalta a folyamatos pénzhiányt. A professzort arra kértük, mutassa be a szervezetet, amelynek elnökévé választották. Az EFOK pártsemleges szakmai szervezet, ez év júniusában alakult. Célja, hogy hozzájáruljon ahhoz, hogy a magyar felsőoktatás hagyományosan magas színvonalát megőrizhesse, és az európai versenyben is méltó helyet vívhasson ki. Tagjaink olyan magas akadémiai és egyetemi minősítéssel rendelkező, külföldet járt oktatók és kutatók, akik jótállnak az egyesület által megjelenített szakmai álláspontért. De felveszünk egyetemi és főiskolai hallgatókat is, ha tagjaink támogatják részvételüket. Miért határoztak úgy, hogy felemelik szavukat a felsőoktatási törvény tervezett változtatásai ellen? Fontosnak tartjuk a felsőoktatás modernizációját. Úgy látjuk azonban, hogy a törvény előkészítése és a jelenlegi szövegváltozat sok ponton vitatható, vagyis a reform mai formában történő megvalósítása csak rontaná a helyzetet. Legfontosabb kifogásaink, hogy az egyetemek gazdasági és szakmai-politikai autonómiáját veszélyeztetik a változások, és hogy a privatizáció veszélye is érzékelhető, holott az Európában mindenütt ismert állami egyetemek léte tudja csak garantálni az alacsony jövedelmű, ám tehetséges fiatalok továbbtanulását. Találkozott Mang Bélával, az oktatási tárca illetékes helyettes államtitkárával? Valóban, levelet írtam neki, s ő augusztus végén lehetőséget adott a találkozásra. Elmondtam kifogásainkat, és ő nem utasította el felvetéseimet. Mi több, elismerte, hogy a törvénytervezet jelen formájában nem alkalmas a parlament elé terjesztésre. Milyen további tervei vannak az egyesületnek? Követjük a felsőoktatási törvény kalandos sorsát, és a helyzet előmozdítására alternatív megoldási javaslatokkal kívánunk előállni a finanszírozás, a strukturális átalakítás és a nemzetközi felsőoktatási közösséghez való csatlakozás kérdéseiben. HV-összeállítás Minden jog fenntartva! © Heti Válasz - 2004.