Az Egyesület a Felsőoktatásért és a Kutatásért (EFOK) állásfoglalása
az új felsőoktatási törvény AB határozat utáni módosításával kapcsolatban

1. Elvi észrevételek

Egyesületünk örömmel vette tudomásul, hogy az intézményi autonómiát sértő irányító testületek helyett a módosító javaslat szerint a felsőoktatási intézmények működésének legfontosabb döntéseit az intézmény saját választott szakmai testülete, a szenátus hozza meg.

Álláspontunk szerint azonban az új felsőoktatási törvény a tervezett módosításokkal sem alkalmas rá, hogy a felsőoktatási intézmények működését megfelelően szabályozza. A következő szempontokra szeretnénk felhívni a törvényhozók figyelmét:

Általános kifogásunk a törvény egészével kapcsolatban, hogy terjengős, áttekinthetetlen, kusza, ellentmondásos és túlszabályozó. A felsőoktatás a lakosság széles rétegeit érintő társadalmi kérdés; alapvető alkotmányos követelmény, hogy a működését szabályozó törvény az átlagosan tájékozott állampolgárok számára is érthető legyen. E feltételnek a törvény nem felel meg. A törvény fenti sajátosságai, amelyek részben az állandó és követhetetlen átalakítások folytán jöttek létre, megakadályozták a szakmai vita lehetőségét is.

2. A fenti szemponttal szorosan összefüggő kérdés, hogy a törvénytervezetnek nincs koncepcionális alapja. Elsősorban is hiányzik az állam szerepének világos definíciója. Álláspontunk szerint az állami szabályozásnak a következő, egymással szorosan összefüggő alapelvek szerint kell történnie:

E feltételek meghatározásához a következő elvi szempontok tekintetbe vételét javasoljuk:

- Közfeladat a kultúra és a tudomány fejlesztése, lokális és globális hagyományainak ápolása, az oktatás különböző szintjein való megjelenítése, a műveltség társadalmi normáinak képviselete és közvetítése e normák alapján.

- Közfeladat a nagy szakértelmet igénylő és felelősséggel járó foglakozások (például orvos, mérnök, pedagógus, államigazgatási és jogi szakember) képviselőinek megfelelő számban történő képzése, valamint e képzések korszerű tartalmának, magas színvonalának garanciája. Ez utóbbit az állam által megbízott, a partikuláris érdekektől független szakértői testületek közreműködése biztosíthatja.

- Közfeladat a megfelelő képességekkel rendelkező fiatalok számára a felső fokú tanulmányok lehetőségének biztosítása. A felsőfokú végzettség megszerzésének előfeltétele a képességek és az előképzettség megfelelő szintje. A társadalmi igazságtalanságok és egyenlőtlenségek és az azokkal összefüggő képességbeli különbségek a felsőoktatásban csak igen korlátozottan korrigálhatók, ez alapvetően az alap- és középfokú oktatás feladata.

- Az állami szerepvállalásnak tekintetbe kell vennie az adott képzési területen mutatkozó társadalmi igényt, amely a szerzett diplomák hasznosításának adatai alapján állapítható meg. Nem tekinthető közfeladatnak olyan felsőfokú képzések támogatása, amelyeknek végzős hallgatói többségükben nem, vagy csak diplomát nem igénylő állásokban tudnak elhelyezkedni.

2.2. Az állami források felhasználásának egyértelmű szabályozása és szigorú számonkérése.

Ez utóbbi szempont különösen sérül azáltal, hogy a módosító javaslat 33. pontja szerint a nem állami felsőoktatási intézmények az államiakhoz hasonló normatív támogatásra jogosultak, ugyanakkor rájuk nem kötelező sem a gazdálkodást segítő és ellenőrző gazdasági tanácsadó testületek létesítése, sem az államkincstár képviselőjének ellenőrzése. A jelenlegi törvényszöveg nem tartalmaz arra vonatkozó utalást sem, hogyan történik a nem állami felsőoktatási intézmények állami normatívára jogosult létszámkeretének meghatározása.

2.3. A felsőoktatási képzés minőségi kritériumainak rögzítése és számonkérése.

Bár az új felsőoktatási törvény tartalmaz a minőségi értékelés fontosságára vonatkozó szempontokat, a koncepcionális alapok itt is rendkívül szegényesek. Minden alapot nélkülöz az a feltételezés, hogy a piaci szelekció lehet a minőségbiztosítás alapja. Az elmúlt másfél évtizedben bebizonyosodott, hogy a tömeges igények - érthető társadalmi okok miatt - a diploma megszerzésére és nem a minőségi oktatásra irányultak.

Szükség van a minőségi kritériumok elvi alapon történő kialakítására, olyan értékelési rendszerre, amely sokoldalúan, a tudomány és a gyakorlati hasznosíthatóság szempontjainak figyelembevételével, megfelelő súlyozásával képes minősíteni a felsőoktatási intézmények komplex működését.

A minősítést-értékelést végző testületek esetében fontos a függetlenség, a széles körű képviselet és a rotációs elv alkalmazása. Az újraalakuló Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság döntéseit az oktatási miniszter csak rendkívüli, más szakértők, vagy szakértői testületek által indokolt esetben változtathassa meg. A az új felsőoktatási törvényben nem világosak a felsőoktatási intézmények rangsorolásának, a kutatóegyetemmé való minősítés szempontjai.

3. Az új felsőoktatási törvényben és a módosító javaslatban továbbra sem különülnek el világosan a törvényi és rendeleti szabályozás határai, a kormány, illetve a hatáskörébe tartozó regisztrációs központ hatásköre is túlzott.

4. Az új felsőoktatási törvény és a módosító javaslatok nem látszanak megnyugtatóan rendezni a felsőoktatásban az integráció után kialakult helyzet anomáliáit. A módosító javaslatok rendkívüli módon kitágítják a rektor jogkörét és döntési szabadságát. Bár tény, hogy a mai döntési szerkezetben túlságosan nagy a testületi döntések aránya és helyeselhető a személyi felelősség növelése, tekintetbe veendő, hogy ma az integrált felsőoktatási intézmények szövevényes bürokratikus szervezetek, amelyek egy központból való hatékony irányítása szinte lehetetlen. Ezért a központosítás helyett ésszerűbb volna a karok, kisebb szervezeti egységek jogkörét és döntési lehetőségeit növelni, hogy a rektorra és az össz-intézményi vezetésre csak a stratégiai döntések háruljanak.

Ezen túl lehetőséget kell adni a sikertelen integrációval küzdő intézményeknek, hogy új szerveződési formában, kisebb egységekben működjenek tovább.

5. Nem jöttek létre a lineáris képzés egységes bevezetésének előfeltételei. A lineáris képzés jelenlegi formájában szintén nélkülözi az egységes koncepciót. A BA/BSc alapképzések kötelező indítása 2006. szeptember 1-től aggályos, mivel a mesterfokozatok ma számos felsőoktatási területen kidolgozatlanok. Nyilvánvalóan alkotmányos jogot sért, hogy a hallgatók úgy kezdjék meg tanulmányaikat az alapképzésben, hogy a továbbjutás feltételeit nem ismerik. A jelenlegi helyzetben az egyetlen elképzelhető megoldás, hogy a lineáris, több ciklusú képzést azok az intézmények vezethessék be, amelyek megfelelően felkészültek rá, és az indítás idejéig rendelkezni fognak a mesterfokozat indításának engedélyével.

Budapest, 2005 november 15.-én