|
A törvény javíthat és ronthat. A törvény lehetőséget teremthet, és lehetőségtől foszthat meg, lendületet adhat és visszahúzhat. A törvény gyengesége emberi (és hatalmi) gyengeség. Az új felsőoktatási törvény tervezetének alapvető hibája, hogy alkotója nem volt tisztában, vagy - ami rosszabb - nem törődött azzal, hogy a felsőoktatás három alapvető feladata a képzés, a kutatás és a felsőoktatási intézményenként változó társadalmi feladat. A feladatok de facto fel nem ismerése miatt veszélyezteti a képzés színvonalát, semmibe veszi a tudományos kutatást, veszélyezteti a felsőoktatási intézmények gazdálkodását. A felsőoktatási intézmény képzési-, kutatási- és társadalmi feladatainak nélkülözhetetlen feltétele az ezeket biztosító szervezeti struktúra és biztonságos gazdálkodás, ezek nélkül nem képzelhető el a felsőoktatási intézmény autonómiája, amely nem célja, hanem eszköze az intézményi feladatok megvalósításának. A felsőoktatási intézmény autonómiája - az oktatás, a kutatás és társadalmi szolgáltatás eszköze - olyan évezredes európai hagyomány, amelyet indokoltsága miatt a világ valamennyi civilizált állama átvett és a mai napig tiszteletben tart. A tervezet az egyetemi autonómiát semmisítené meg, ez pedig példa nélküli nem csak Európában, a Bolognai Nyilatkozatot aláíró államok jogalkotásában, hanem az egész világon. A tervezetben szabályozott felsőoktatási rendszer-modell a CSEFT-anyag legrosszabb változatát követi, arra utal, hogy összeállítói nem törődtek azokkal a megalapozott kritikai észrevételekkel, amelyeket a felsőoktatási intézmények kifejtettek. A modell centralizáló, államosító, antidemokratikus struktúrát ír le, amely komolyan felveti, hogy a "rombold le és privatizáld" elv alapján készült. A felsőoktatási törvény tervezetének első részében meghatározott céloknak és alapelveknek a törvény többi része, részletszabályozása kategorikusan ellentmond. Hiheti-e bárki, hogy a felsőoktatási intézmény fenntartójának a felügyeleti jogon kívül szervezeti-, irányítási-, szakmai- és gazdálkodási kérdésekben döntéshozatali jogkörrel kell rendelkeznie? Hiheti-e bárki, hogy az intézményi tanácsoknál kisebb létszámú, felerészben a fenntartó által jelölt, felerészben a szenátus által olyan személyek közül kiválasztott "irányító testület", amelynek tagjai nem kötődhetnek a felsőoktatási intézményhez, jobban, hatékonyabban, demokratikusabban irányíthatják a felsőoktatási intézményt, mint a szenátus? Nem. A felsőoktatási törvény tervezete szerint a szenátus: a demokrácia látszatának fenntartása, a rektor: a hatáskör nélküli végrehajtó, az irányító testület: minden lényegi kérdésben, így a felsőoktatás szakmai kérdéseiben is döntési jog- és hatáskörrel felruházott szervezet, amely dönthet a felsőoktatási intézmény szervezetéről és működéséről, létéről, megszüntetéséről és privatizációjáról, az Oktatási Minisztérium Felsőoktatási Hivatala: a központi irányítás és vezetés engedelmes hatósági jogkörrel felruházott eszköze, az oktatási miniszter: ágazati irányító és egyben fenntartó, aki az irányító testületeken keresztül közvetlen befolyással és a legfontosabb kérdésekben döntési jogkörrel rendelkezik a felsőoktatási intézményrendszer egészére és az egyes felsőoktatási intézmények vezetésére is. A felsőoktatási intézmény önkormányzata (autonómiája) helyébe a tervezetben az irányító testület autonómiája lép. Jellemző, hogy a tervezet a felsőoktatási intézmény autonómiáját - szemben a jelenleg hatályos törvénnyel - nem szabályozza, az autonómia gyakorlásához szükséges feltételeket nem biztosítja. Oktató, kutató, hallgató, az intézmény feladatának megvalósításában résztvevő alkalmazott nem vehet részt a felsőoktatási intézmény tényleges vezetésében. Nem képzelhető el, hogy a tervezetben leírt struktúra érintetlenül hagyja a felsőoktatás, kutatás és társadalmi ellátás színvonalát, különösen azért nem, mert a tervezetben szó sincs konszolidációról, a finanszírozás rendszere pedig nem biztosítja a felsőoktatási intézmények gazdaságos és biztonságos működését. A felsőoktatási törvény tervezete a jelen formában a magyar jogrendszerbe nem illeszthető be. Rendelkezéseinek egy része az Alkotmányba (pl. 70/F. §, 70/G. § (1) bekezdésbe) ütközik, más része nincs összhangban az államháztartásról szóló törvénnyel, a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvénnyel. A tervezet megfogalmazásai pontatlanok, a lényeges fogalmak meghatározása hiányzik, az egyes fogalmakat esetenként eltérő jelentéssel használja, egyszóval jogalkotási színvonala csak a tervezett szabályozás tartalmához méltó, tárgyához, a magyar felsőoktatáshoz nem. Mindezekre tekintettel a Semmelweis Egyetem a felsőoktatási törvény tervezetének tartalmát antidemokratikusnak, centralizálónak, a felsőoktatás egész rendszere és az egyes felsőoktatási intézmények vonatkozásában a visszafejlődés elindítójának, és ezért a tervezetet - függetlenül annak méltatlan jogalkotási színvonalától, alkotmányellenességétől, a jogrendszerbe való beilleszthetősége hiányától - alkalmatlannak ítéli arra, hogy az Országgyűlés érdemben tárgyalja. A Semmelweis Egyetem készséggel venne részt az új felsőoktatási törvény kodifikációs munkáiban, ha annak alapja nem egy mindenki által vitatott és alapjaiban elhibázott koncepció, hanem a felsőoktatási intézmények működését ténylegesen fejleszteni kívánó, konzisztens és többségi támogatást élvező elképzelés-rendszer. A Semmelweis Egyetem olyan felsőoktatási törvény megalkotását kívánja, amely javítja a felsőoktatás és kutatás, valamint a felsőoktatási intézmények által nyújtott társadalmi szolgáltatások színvonalát, lehetővé teszi a felsőoktatás rendszerének és az egyes felsőoktatási intézmények fejlődését, biztosítja és kiteljesíti a felsőoktatási intézmények autonómiáját, továbbá mindezek gazdasági feltételeit. A jó felsőoktatási törvény a jövő záloga lehet. A Semmelweis Egyetem vezetése és kari vezetése - összhangban a Semmelweis Egyetem Tanácsának 84/2003. (IX. 30.) ET. számú határozatában a "Csatlakozás az Európai Felsőoktatási Térséghez" című vitaanyaggal kapcsolatos állásfoglalásával, továbbá 119/2003. (XII. 11.) ET. számú határozatában "A magyar felsőoktatás modernizációját, az Európai Felsőoktatási Térséghez történő csatlakozást célzó felsőoktatás-fejlesztés koncepciója" című vitaanyagról kialakított álláspontjával - a felsőoktatási törvény 2004. augusztus 11-i tervezetét elutasítja. Budapest, 2004. szeptember 14.
|